Brigitta lángja

Új nap virrad februárra,

fellobban Brigitta lángja,

rozsdás pengén kovaszikla,

fénycsóva, tétova szikra,

rég kiszáradt töltőtollat

verset véső költő forgat,

lángra gyullad a kandalló,

a remegő gyertyatartó,

szívekben a kihúnyt remény,

álmok jéggé fagyott telén.

Virradj új nap februárra,

lobbanj fel Brigitta lángja,

heved minden bajt eléget,

űzzed el a sötétséget,

betegeknek hozz gyógyulást,

bűnösöknek megtisztulást,

éhezőknek babot, lencsét,

fényt, bőséget, sok szerencsét,

áldást simíts bárány gyapján,

gyújts egy gyertyát Imbolc napján!

Újjáépítve a fészket

újraéled a természet,

a lét lüktető pulzusa

druidák szép patrónusa,

lesz idén megint cseresznye,

Brigitta szalma keresztje

habár nem készült aranyból,

megóv a tavaszi fagytól,

új nap virrad februárra,

fellobban Brigitta lángja.

© 2021 ☆ 01/02/2021 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords 

Február elsején ünnepeljük a kelta Imbolc napját, amely  a tél végét, a tavasz jövetelét jelképezi, hiszen pont „félidőben” található a kelta újév (október 31.) és a nyár kezdetét jelző május 1. között. A növekvő fény és a megtisztulás ünnepe.

Az Imbolcot eredetileg Brigit istennőhöz társították, aki a költészetet, a kovácsmesterséget és a gyógyítást pártfogolja, de emellett a tűz istennője is. Ezért a korai hagyományokban jellemző volt az örömtüzek gyújtása. Ez a nap előnyös továbbá a jövendőmondásra, valamint az időjóslásra, így párhuzam vonható ezen tradíció, és a Mormotafesztivál, valamint a magyar hagyomány, a barlangjából kijövő medve között is.

Az Imbolc afféle megtisztulási ünnepet jelentett, hasonlót, mint a római lupercalia. Ezt az elméletet támasztja alá egy régi ír intelem is: „Vizsgálj meg minden régi élelmet annak rendje és módja szerint! Ennek Imbolc napján kell megtörténnie; kezed, lábad, fejed mosd meg!”

A későbbi hagyományokban, a kereszténység elterjedése után, Brigit keresztény megfelelője, a Kildare-i Szent Brigitta (a pásztorkodás, termékenység védőszentje) lett az ünnep jelképe.

Szent Brigitta szalmából font keresztje egy fontos kelta szimbólum, amely távol tartja a gonoszságot, a tüzet és az éhséget.

Forrás - Wikipédia. Az illusztráció a depositphotos.com engedélyével készült.

Egy régi történet új fejezettel bővült.

 Az írországi Midletonban felállított "Rokonlelkek" című szoborcsoport megemlékezik az indián Choctaw törzs 1847-es adományára az ír éhínség idején. Az adomány összege 170 dollár volt, ami mai érték szerint körülbelül 5000 dollárnak felel meg. Alig 16 évvel korábban a Choctaw törzset az amerikai kormány erőszakkal elüldözte és a "Könnyek ösvényén" keresztül ezer mérfölddel messzebbre telepítette az ingóságaik nélkül, mialatt 4000 indián halt meg az éhségtől, hidegtől és a nélkülözéstől.

Ír farkasok

Volt egy sziget

nedves, rideg:

a csodaszép Hibernia,

sohasem félt,

aki itt élt,

bármit kellett kibírnia.

Dombokon túl

futott a nyúl,

zengett a farkasok dala,

fent telihold,

csak neki szólt:

"Haúúú!" - vad kelták sorfala.

Angol jogar

pallosjoggal

az ír farkas létére tört,

ütött a vég,

s e büszke nép

a viharban kettébe tört.

Nincsenek fák,

már csak birkák

legelnek farkasok helyén,

fel-felébreszt,

távoli neszt

fúj a lágy esti szél felém.

© 2019 ☆ 20/10/2019 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords

Az illusztráció a depositphotos.com engedélyével készült.

Az ír farkasok szomorú története:

Hibernia Írország római kori elnevezése volt a hűvös éghajlata miatt. Régen sűrű erdők borították és annyi farkas élt itt, hogy Farkasföldnek is hívták.

Oliver Cromwell az angol uralom vezetője Írországban 1652-ben megtiltotta a nagytestű ír vadászkutyák exportját, hogy farkasvadászatra foghassák őket és vérdíjat fizettetett minden elejtett farkas után. Farkasszukákért 6 fontot, hímekért 5 fontot, kölykökért 40 schillinget, míg szopós kölykökért 10 schillinget fizettek holtan. Az ír földeket birtokló angol lordoknak kötelességük volt az ír farkasok kiirtása, ahogy Angliában 300 évvel és Skóciában 100 évvel korábban már megtették.

Az utolsó ír fakast 1786-ban ejtették el Carlow megyében.